” Jól lenni”, valójában egy viszonyulási forma ahhoz ami éppen van, és nem egy véletlenszerű állapot, ami vagy megtörténik velünk, vagy nem!

Legtöbben meg vagyunk győződve arról, hogy valami alapvetően nincs rendben velünk. Életünk során lassan felismerhetővé válhat az a tendencia, miszerint újra és újra lehúz minket belső szenvedésünk örvénye, ami sokszor attól való zavarunkból és félelmünkből táplálkozik, hogy hibásak vagyunk, értéktelenek, és nem vagyunk elég jók. Amíg ennek az alapvető félelmünknek a révületében élünk és ez határoz meg minket, addig képtelenek vagyunk felismerni és érzékelni, hogy kik is lehetnénk valójában. 

A Belső Ölelés tanfolyam elsődleges iránya az, hogy alapjaiban változtassuk meg viszonyulásunkat önmagunkhoz. A sokszor megítélő, kritikus, minősítő és elutasító hangvétel helyett, egy elfogadó, kedves, szeretetteljes és együttérző kapcsolatot hozzunk létre önmagunkkal, és magunkon keresztül környezetünkkel is.

Mindannyiunknak megvan a képességünk és a lehetőségünk arra, hogy felszabadítsuk önmagunkat szenvedésünk hálójából, ha megtanuljuk tudatosan felismerni a jelen pillanat igazságát, és nyitott szívvel befogadni mindazt amit látunk. Ha képesek vagyunk együttérzéssel és elfogadással megölelni önmagunkat úgy ahogy vagyunk, annak amik vagyunk!

Az önmagunk iránti együttérzés nem önsajnálat, hanem egy tanulható és fejleszthető belső viszonyulási forma, ami egyszerre megtartó és erőt adó. Együttérezni önmagaddal bátorság, hogy szembenézz valamivel ami fájdalmas és nehéz neked, és felelősséggel de kedvesen törődj vele.

Soha nem késő!

Tapasztalatom szerint nem elég csupán a megértés és elhatározás ahhoz, hogy berögzült kondicionáltságunkon és  belső meggyőződéseinken változtatni tudjunk, hanem tudatosan és rendszeresen erősíteni kell magunkban a

tudatos jelenlét,

a megengedő elfogadás,

és az együttérzés

mozdulataihoz szükséges izmainkat.

Erre hív a

Belső Ölelés

 nyolchetes kurzusa